2024.03.29. - Auguszta

Egy évet még várni kell az ûrkalandra

A leendõ civil ûrturistákat 100 kilométeres magasságba felszállító és velük ott negyedórát keringõ géppárost még csak az ûrrepülõtéren állva, netán gyakorlórepülés közben láthatják a 200 ezer dolláros utazási jegyet már megfizetõ utasok. Az elsõ ûrtúrát csak 2009-re tervezik.

Az új évezreddel megnyílt a lehetõség a világûr-turizmus elõtt. Aki fizikailag alkalmas és nagyon fizetõképes, orosz ûrhajókon felrepülhet és napokat tölthet az ISS nemzetközi ûrállomáson.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Ám az ûrturisták jövõre már jóval olcsóbban is élvezhetik - igaz csak negyedórán át - a súlytalanságban lebegést, 100 kilométeres magasságból gyönyörködve a Föld látványában, miközben akár fényképeket is készíthetnek az ûrkalandról.

Az elsõ ilyen repülésekre 2005-ben került sor, amikor a White Knight-1 típusjelzésû, gázturbinás sugárhajtású hordozógép hasa alól 18 kilométer magasban beindított rakétahajtómûvével elengedett SpaceShip-1-es repülõgép pilótája egy utassal 100 kilométer magasra emelkedett. Ott négy percet repült a súlytalanság állapotában, szuborbitális (közel orbitális) keringõ-pályán. Aztán kormányozott siklórepüléssel visszaereszkedett a Mojave-sivatagban lévõ ûrrepülõtérre.

A siker elsõsorban a világrekordokat sorban begyûjtõ különleges mûanyag repülõgépek világhírû konstruktõrének, Bert Rutannak, a kaliforniai Scaled Composits vállalat tervezõjének köszönhetõ. Õ tervezte a Földet elsõként leszállás és utántöltés nélkül körbe repülõ gépet, majd azt sugárhajtómûvest is, amellyel Steve Fossett, a 2007-ben kis túragépével eltûnt, s a bõ egy évvel késõbb fölfedezett baleseti nyomok alapján immár holttá nyilvánított világrekord-halmozó kerülte meg a bolygónkat.

A sikerek alapján 2004-tõl több amerikai és európai vállalat is tervezett fizetõ ûrturistákat felvivõ szuborbitális szerkezeteket, így az Armadillót, a Bigelow-t, Rocketplane-t a Blue Origint. A Scaled Composit a közben hozzájuk csatlakozó angol repülõ-milliárdos, Richard Bronson vállalata, a Virgin Galactic segítségével jelentõsen megelõzve a többieket, már meg kezdte a hat-nyolc személyes WhiteKnight-2 - SpaceShip-2 géppáros építését.

Ám 2007. július 26-án - egy földi próba során - a többször sikerrel kipróbált kis rakétagép hajtómûve felrobbant, s nemcsak a gép pusztult el, hanem négy mérnök is életét vesztette, három pedig súlyosan megsebesült. A 2008-ra (a hat, egyenként 200 ezer dolláros jegyet már megvásárolt utassal) tervezett indulást két évvel el kellett halasztani, a gépet teljesen át kellett tervezni.

A Scaled Composit és a Virgin Galactic internetes portálján meghirdette, hogy az új "2-es páros" elkészült és 2008 decembere óta az új-mexikói sivatagban épülõ Las Croces-i ûrrepülõtéren a nagyközönség is megcsodálhatja. Üzemszerû repüléseit azonban valószínûleg csak 2010-tõl indítják meg, s az elsõkre - a nagy világválság ellenére - már minden helyet lefoglaltak.

A WhiteKnight-2 az 1-eshez hasonlóan ugyancsak kéttörzsû, de már összesen négy gázturbinás sugárhajtómûvével emelkedik 15-18 kilométer magasba, ahol a hasa alól indítja a rakétahajtású SpaceShip-2-t. Az egyre gyorsulva emelkedik fel 100 kilométerre, majd ott negyedórás keringõ-pályára áll. Aztán négy-és-fél méteres fesztávú csonkszárnyaival és kettõs farkával kormányozottan siklik vissza a légtérbe, majd a reptérre.

A szénszálas mûanyagból készült anyagép szárnyvégei közötti távolság harminc méter,
kis kerek ablakai vannak, hogy a törzs biztonságosan viselje el a belsõ túlnyomást. A kis rakétás SpaceShip-2 utasszállító is hasonló szerkezetû. Építõi szerint alkalmas lehet kisebb, könnyebb mûholdak felbocsátására is.