X-akták – Hinni akarok

Hat évvel a sorozat lezárása, és tíz évvel az elsõ mozifilm után, illetve majd hétévnyi huzavona lezártával újra köztünk jár Fox Mulder és Dana Scully - és még ki tudja, micsoda vagy kicsoda! Kedvenc szívszélhûdés-kiváltónk, az X-akták készítõi mindig is nagyon okosan oldották meg az ijesztegetés és költséghatékonyság kérdését, vagyis apró nüanszokkal, ügyes kameramozgással és persze remek zenével hozták mindenkire a frászt mutatós trükkök vagy véres trancsírozások és látványos üldözések helyett, mert attól féltünk, amit nem láttunk.

Az X-aktáktól akkor is be lehetett tojni, ha csak egy sötét sarkot mutattak egy fél pár standpapuccsal és egy tükörtojással, és ezt a jó szokását a szériából készült második film is megtartotta, még akkor is, ha látszik, hogy a pénzzel most nem volt gond. A kamera mögött ismét Chris Carter, a sorozat megteremtõje áll, és gondoskodik arról, hogy egy elmosódott árnyéktól is elkezdjük kaparászni a székünk karfáját.

A mindig gyûrött Mulder és a fegyelmezetten szexi Scully útjai ugyan már szétváltak, ám egy különös pap, Joseph atya vízióinak és egy jégbe fagyott lánynak köszönhetõen újra egymásra találnak egy jeges hómezõn a messzi északon, jobban is, mint gondolnák, de mindig tudtuk, hogy ez benne van a pakliban. Rajtuk kívül a bájos Amanda Peet, a brit Billy Connelly és a színészi ambíciókat ízlelgetõ soros rapper, Xzibit jut néha szóhoz, de az igazi fõszereplõ most is a mindentudó kamera, és az a megtévesztõen egyszerû, mégis olyan hátborzongató zene.