rss
  • Ég veled, ûrsikló!

  • Share on Tumblr

    Magyar idõ szerint péntek délután 17 óra 29 perckor a floridai Kennedy Ûrközpontból útnak indult az Atlantis ûrrepülõgép a Nemzetközi Ûrállomásra, kezdetét vette az STS-135 kódjelû küldetés. A következõ napokban a helyszínrõl követjük a misszió fejleményeit, egyelõre maga a start a legnagyobb újság. Az STS-135 ugyanis a legeslegutolsó ûrsiklóküldetés, több ilyen nem lesz, az ûrrepülõgép-flotta harminc év után nyugdíjba vonul. A NASA büszkén tekint vissza az elmúlt három évtizedre, pedig kétségtelen, hogy az ûrsiklóprogramnak voltak sötét napjai és be nem váltott ígéretei.

    Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!

    Eufórikus örömmel fogadták a helyszínen, hogy sikeresen felbocsátották utolsó útjára az Atlantist a floridai Kennedy Ûrközpontból - jelentették tudósítóink. A felhõs, szeles idõjárás miatt az utolsó pillanatig kétséges volt az indulás, a visszaszámlálást meg is szakították 31 másodperccel a start elõtt, de nem a külsõ körülmények miatt. Egy kar nem húzódott vissza rendesen a kilövõálláson, de megoldották a problémát, és három perccel a tervezett idõpont után elstartolt az ûrsikló.



    Tudósítóink szerint olyan éles, bántó fénnyel indult az Atlantis, mintha az ember közelrõl belebámulna egy hegesztõpisztoly által húzott ívbe. A hang csak a start után röviddel erõsödött dübörgõ zajjá, majd az Atlantis eltûnt a felhõk között, vastag füstfelhõt húzva maga után.

    Kennedy búcsúzik

    Az utolsó ûrsiklót felbocsátó floridai ûrközpont Kennedy nevét viseli, a NASA így tisztelgett a Hold-programot – a hidegháborús nyomás miatt is – támogató egykori elnök elõtt. Ha a hivatal valaha az ûrsiklóprogramért is ki akarja fejezni háláját, Nixonról kell majd elneveznie egy ûrközpontot, ugyanis a Watergate-ügybe belebukott elnök indította útjára a programot.

    Persze, mint minden ûrhajózás-történeti sztorit, az ûrrepülõgépét is el lehet kezdeni a náci Németországban, Peenemündében összerakott V-2-es rakétától, amit a második világháborúban sikeresen bevetettek, és ami késõbb mind az amerikai, mind a szovjet rakétafejlesztések alapja volt. A V-2-n dolgozó peenemündei mérnökök nagy része Amerikába került, és egyikük, Walter Dornberger javasolta olyan kísérleti jármû megalkotását, ami az ûrbõl visszatérve nem ejtõernyõvel ereszkedik le, hanem horizontálisan landol, mint egy repülõgép.

    Ez 1954-ben történt, amikor még nem létezett NASA. Az ûrhivatal egyik elõdszervezete, a NACA próbálkozott ilyen jármû megalkotásával az X-15 program keretében (érdekesség, hogy az X-15 pilótája Neil Armstrong volt). A késõbbi kísérletek összekapcsolódtak azzal a törekvéssel, amely újra felhasználható rakéták fejlesztését célozta meg. A NASA 1968-ban egyszerre dolgozott egy ûrbõl visszatérõ jármû koncepcióján, illetve kutatta, hogy milyen hajtómûvel lehetne útnak indítani egy ûrsiklót. A kutatások egyik eredménye a Mercury visszatérõ modulját is tervezõ mérnök, Maxime Faget terve volt, a DC-3. A nagy hordozórakétából és kis visszatérõ egységbõl álló terv késõbb az ûrsikló alapjául szolgált.

    A NASA elsõsorban az ûrverseny egy új frontján, az ûrállomás-építésben akarta használni az ûrsiklót, de a légierõt is érdekelte a projekt, partnerként részt vett a fejlesztésekben. 1969-ben az érintettek a Nemzeti Aeronautikai és Asztronautikai Tanácskozáson vitatták meg, hogy az Apollo-program után milyen irányba folytatódjanak az emberes ûrrepülések. Szóba került a Mars-utazás, további Holdra szállások és az emberes ûrrepülések teljes leállítása, de a tanács végül a föld körül keringõ, legénységgel ellátott ûrobjektumok mellett döntött. Nixon elnök még ebben az évben a döntés mellé állt, biztosítva a fejlesztéshez szükséges kezdeti anyagi támogatást, 1972-ben pedig a nyilvánosság elõtt is elindította a programot.

    Visszatérõ egységek és kétségek

    Az ûrsiklót az elsõ tervek két, ember irányította, szárnnyal ellátott és minden alkatrészében újra bevethetõ jármûnek képzelték. A nagyobb jármû szállította volna a kisebbet, megadva neki a kezdõsebességet, kellõ magasságban pedig a kisebb visszatérõ egység levált volna a nagyobbról, és önerõbõl folytatta volna az emelkedést egészen a Föld körüli pályáig.

    Eleinte azt gondolták a mérnökök, hogy ez a koncepció teljes újrahasználhatósága miatt olcsó lesz, de a további tanulmányok megmutatták, hogy a nagyobb visszatérõ egység tömegének mozgatása rengeteg üzemanyag-felhasználással, és így igen nagy költséggel járna.

    Amikor ez kiderült, az Apollo-programban rendszeresített, nem visszatérõ Saturn V rakéták körül is gyülekezni kezdett egy lobbi. Azzal érveltek, hogy a rakéták egyszerre nagyobb rakományt is fel tudnának küldeni az ûrbe, ezért kevesebb küldetéssel össze lehetne állítani az ûrállomást, mintha a kisebb rakterû ûrsiklóval hordanák össze. (Mivel az elsõ amerikai ûrállomás, a Skylab tervezése és megvalósítása egyszerûbb volt, jóval hamarabb elkészült, mint az ûrsikló – így a Saturn V jó szolgálatot tett a Skylab-programban).

    Az ûrsikló pártolói ugyanakkor úgy vélték, kellõen magas küldetésszámmal (évente akár két tucattal) gazdaságos lehet a jármû. A hetvenes években véglegessé vált az ûrsikló terve. Eredetileg a visszatérõ egység (orbiter) szállította volna a fellövéskor használt saját üzemanyagát, de ez túlságosan sok helyet foglalt volna a raktérbõl, ezért megtervezték a külsõ üzemanyagtartályt – ez az egység a misszió során megsemmisült. Az indítást két, szilárd üzemanyaggal mûködõ, részben újrahasznosítható gyorsítórakéta is segítette. A NASA mérnökei úgy képzelték, hogy az orbiter üzemanyag nélkül, vitorlázva tér vissza az ûrbõl – hogy ez lehetséges, azt már 1973-ban bebizonyította az X-24B kísérleti repülõgép.

    A NASA fõ partnere az ûrsiklóprogramban a Boeing (illetve annak elõdje, a Rockwell) volt, a külsõ tankot nagyrészt a Lockheed Martin mérnökei készítették, az ûrsikló hajtómûveit pedig a Rocketdyne. Az elsõ ûrsikló, az Enterprise 1977-ra készült el, de ez még csak tesztgép volt, nem volt alkalmas Föld körüli missziókra. Az elsõ teljes értékû ûrsikló, a Columbia 1981. április 12-én (Gagarin történelmi ûrrepülésének 20. évfordulján) tudta megtenni szûzrepülését két ûrhajóssal, John Younggal és Robert Crippennel a fedélzetén. Ez volt az elsõ olyan emberes ûrrepülés, amely elõtt nem próbálták ki legénység nélkül a jármûvet. 1992-ig négy további ûrsikló készült el: az eredetileg szintén tesztcélokra szánt Challenger, a Discovery, az Atlantis, végül az Endeavour.

    Szerény évek jönnek

    Az elmúlt harminc évben az ûrsikló részt vett több mûhold – többek között a Hubble Ûrteleszkóp – pályára állításában és két ûrállomás, a Mir és az ISS bõvítésében. 135 missziójából kettõ bizonyult végzetesnek: a Challenger 1986 februárjában indításkor, a Columbia 2003 februárjában visszatéréskor semmisült meg – mindkét tragédia hét-hét ember életét követelte.

    Az ûrsiklóprogramot több kritika érte, a Columbia tragédiája után például felmerült, hogy a jármû nem biztonságos – a NASA ekkor két és fél évig elemezte a balesetet és fejlesztette az ûrsikló hõvédõ pajzsát és biztonsági rendszerét.

    A programot végigkísérõ leggyakoribb támadások viszont a gazdaságosságát érõ kritikák voltak. Már az ûrsikló kifejlesztésénél megszaladt a ceruza: 5,15 milliárd dollár helyett 6,744 milliárd dollárba került a program e kezdeti szakasza. Az igazi horror viszont ezután következett, lassacskán kiderült, hogy az ûrsikló egyáltalán nem költséghatékony, sõt üzemeltetése drágább, mint az egyszer használatos rakétáké. A teljes ûrsiklóprogram a becslések szerint 174 milliárd dollárt emésztett fel, a NASA 2005-ben például akkori éves költségvetése 30 százalékát, ötmilliárd dollárt áldozott a programra. Az ekkortájt megjelent hivatalos adatok szerint egyetlen küldetés költsége 5-700 millió, nem hivatalos becslések szerint akár egymilliárd dollár is lehetett. Ez természetesen az elnököknek sem tetszett: Bush, majd Obama is sûrûn nyirbálta a NASA büdzséjét.

    Az Atlantis utolsó útjával, az STS-135 küldetéssel nemcsak az ûrsiklóprogram ér véget, hanem egyesek szerint a NASA pénzszóró évtizedei is. Mások úgy vélik, a nagyra törõ álmok korszaka alkonyul be – az Economist címlapján egyenesen így fogalmazott: „Az ûrkorszak vége.” Az bizonyos, hogy a következõ években az ûrsiklóhoz hasonlóan grandiózus mutatványra nem számíthatunk a NASA-tól. Az ûrhivatal bérelt orosz Szojuz és Progressz ûrhajókkal oldja majd meg a teherszállítást, illetve ez utóbbiba néhány éven belül a SpaceX ûrhajózásai magánvállalat Dragonja is besegíthet. A szûk esztendõk után viszont megint eljöhet a nagy vállalkozások idõszaka – mint az Obamának is feltûnt, a Marson még mindig nem járt ember.



    Share on Tumblr
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Meteorit csapódott be egy amerikai orvos rendelõjébe

    Teniszlabda nagyságú meteorit ütötte át egy Virginia állambeli orvos rendelõjének tetejét, az "égi" incidens során azonban senki sem sérült meg.

  • Magyar diákokról neveznek el bolygót

    Jutalmul egy-egy földközeli kisbolygót neveztek el két magyar diákról egy nemzetközi versenyen való szereplésük miatt.

  • A CERN egy lépéssel közelebb az antianyag titkának megfejtéséhez

    Új eszköz révén ismét antihidrogént állítottak elõ és ejtettek csapdába az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) tudósai egy új mágneses csapda révén, az eredmények állításuk szerint közelebb viszik õket ahhoz, hogy megoldják az univerzum egyik legnagyobb rejtélyét, az antianyag keletkezését.

  • Halottnak nyilvánították a Phoenix Mars-szondát

    Ez a fõnix nem támad fel hamvaiból: az amerikai ûrkutatási hivatal, a NASA bolygókutatással foglalkozó részlege, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) hivatalosan is halottnak nyilvánította a Phoenix Mars-szondát, amely 2008-ban landolt a vörös bolygón.

  • Gammasugarak a kozmoszból

    Madrid - A kozmosz átlátszóbb, mint ahogy azt a csillagászok hitték. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy nemrég egy nagyon távoli, 5 milliárd fényévre lévõ galaxisról induló gammasugarakat észlelt a Magic nevû, a Kanári-szigetekhez tartozó La Palma szigetén mûködõ különleges teleszkóp, amely mellett több spanyol kutató is dolgozik.

  • Ismeretlen életformát találtak az Antarktiszon

    Sosem látott baktériumra bukkantak orosz kutatók az antarktiszi Vosztok-tóból vett mintákban. Az új életforma egyik ismert baktériumcsoportba sem sorolható be. Több mint egy évtizednyi, megszakításokkal tarkított fúrás után, az orosz antarktiszi expedíciónak tavaly sikerült áttörnie az antarktiszi Vosztok-tó 3720 méter vastag jegét, és vízmintát vettek a tóból. A kutatók elsõ eredményeirõl az orosz RIA hírügynökség számolt be.

  • Furcsa, felhőszerű képződmény okozott pánikot

    Furcsa, felhőszerű képződmény okozott pánikotHatalmas pánikot okozott egy furcsa, szivárványfoltos, felhőszerű képződmény, melyet az ausztráliai Melbourne-től 130 kilométerre fekvő Wonthaggi felett lehetett megfigyelni az égen. A legtöbb ember azt gondolta, hogy dimenziókapu, vagy földönkívüli űrhajó az, amit látnak. Többen kétségbeesetten tárcsázták a helyi rádiót információért, mások fotóztak, és a közösségi portálokra feltöltött képek alatt kértek segítséget. Végül Michel Efron, a Meteorológiai Intézet munkatársa szolgált megnyugtató magyarázattal:

  • Világképek

    Ha csak a lényeget szeretnénk sejteni, akkor elegendõ annyit tudnunk, hogy két világképünk létezik, és jelentõsen eltérnek egymástól. Az egyik a tudatos világképünk, amelyet az érzékszerveink közvetítenek számunkra, a másik a tudatalatti világképünk, amelyrõl nem tudunk, amelyet nem ismerünk.

  • Több bolygón lehet élet, mint azt eddig hittük

    Komputeres modellek alapján a feltételezettnél sokkal több bolygón lehet élet - állítják brit tudósok, akik kutatásaikról az Aberdeeni Tudományos Fesztiválon számoltak be.

  • Elõször fedeztek fel csillagban ritka gázokat

    Elõször fedezték fel kutatók egy forró - 20 ezer Celsius-fokos, kék-fehéren világító - csillagban a ritka kripton és xenon nemesgázokat, ami által sikerült megerõsíteni a két kémiai elem származásával kapcsolatos feltételezéseket - jelentette be a Tübingeni Egyetem.

  • A következõ amerikai ûrturista apja nyomdokaiba lép

    Csillagváros - Richard Garriott texasi számítógépjáték-fejlesztõ, aki októberben utazik a Space Adventures szervezésében a Nemzetközi Ûrállomásra, apja nyomdokaiba lép: a kedves papa, Owen Garriott ugyanis a hetvenes-nyolcvanas években - természetesen hivatásos asztronautaként - kétszer is repült a világûrben.

  • Gagarin részegen halt meg - vagy jöttek az ufók?

    Negyven éve, hogy meghalt az az ember, aki állítólag elsõként jutott ki a világûrbe.
    Tragikus halálának körülményeit ma is találgatják a szakértõk és azok, aki azt hiszik magukról.

    Egyes vélekedések szerint az egyetlen, aki tud a valódi okokról, egy szerelõ, de õ már halott, míg mások állítják: Gagarint és pilótatársát a vodka vitte a halálba. De az is lehet, hogy jöttek az ufók ... Minden tizedik légikatasztrófa oka kideríthetetlen. Ilyennek számít Jurij Gagarin furcsa halála is.

  • Ufóemlékmû?

    Lengyelországban több ezer útszéli keresztnél és Máriaoltárnál imádkozhatnak a hívõk. Az egyik Máriaszobornál az ufók iránt érdeklõdõk is megállnak. Több mint húsz évvel ezelõtt egy Konin melletti faluban, Sztare Miesztóban egy földmûves az útszéli Máriaszobor felett furcsa, piros fénygömböt vett észre.

  • Ijedõs britek - a legtöbben a szellemektõl félnek

    A megkérdezettek közül 12 százalék állította, hogy már a saját szemével is látott kísértetet.

    A kísértõ szellemektõl jóval több brit alattvaló fél, mint Istentõl - derült ki egy felmérésbõl, amelyet a Halloween-partik elõtt végeztek.

  • Szupermikroszkóp

    Halálra rémített egy idõs ausztrál házaspárt egy UFO: az azonosítatlan repülõ tárgy eget rengetõ zajjal zúgott el felettük, amikor éppen hazafelé tartottak az autópályán.

    A 70 éves Lawrie Fuchs és egy évvel fiatalabb felesége, Gwen állítja: egészen közelrõl látták az UFO-t, amely "zuhanórepüléssel" szállt el az autójuk mellett, amikor Queenslandbõl tartottak hazafelé.

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!