Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Az asztronómusok a kezdetektõl feltételezték, hogy az Epszilon Aurigae egy "sötét" társsal rendelkezik, amely idõrõl idõre a csillag és a Föld közé áll. A kérdést tovább bonyolította az is, hogy kiderült: valójában egy fedési kettõs rendszerrõl van szó, vagyis két csillag kering egymás körül. Keringésük során idõnként az egyik csillag kitakarja társát, vagy annak egy részét. A két csillag egyébként sohasem mutatkozik egyszerre.
A XX. század folyamán a tudósok úgy vélték, hogy vagy egy átlátszatlan, rendkívül hideg objektum "téríti" el a csillag fényét, egy másik hipotézis szerint viszont egy "fényzabáló" fekete lyuk a szokatlan csillagászati jelenség okozója.
Az Epszilon Aurigae várva várt elhalványulása tavaly köszöntött be ismét, az eseményt a 2009-es Nemzetközi Csillagászati Évhez "idõzítve". Ez alkalommal azonban a Georgiai Állami Egyetem csillagászainak sikerült megoldaniuk a rejtélyt, akik novemberben a felvételek elkészítéséhez négy, egyenként egyméteres átmérõjû infravörös távcsövet alkalmaztak. Ezeket egységes hálózatba kapcsolva olyan eszközt nyertek, amellyel a Hubble ûrtávcsõnél százszorosan nagyobb felbontású képeket lehet készíteni. Ez a módszer, amelyet interferometriának neveznek, lehetõvé tette, hogy megfigyeljék a csillag elõtt elhaladó objektum a sziluettjét.
E felvételek tanúsága szerint egy vékony, sötét, sûrû porkorong homályosítja el az Epszilon Aurigae fényét.
A por- és gázfelhõk a Világegyetem építõkövei, amelyek egyesülve, hozzák létre a bolygókat, csillagokat és galaxisokat.
John Monnier, a Michigani Egyetem professzora szerint a felvételek óriási technikai bravúrt jelentenek, hiszen általuk sikerült közelebb hozni a nagyon távoli kozmikus objektumokat.
"Ismereteink szerint nincs még egy ilyen csillagrendszer, amely ráadásul fejlõdésének meglehetõsen ritka szakaszában van. Mindez pedig a szemünk elõtt játszódik le" - hangsúlyozta John Monnier professzor.