December 19-én ismeretlen eredetű, a Napból érkező lökéshullám érte el a Földet. A napszéllel érkezett energialöket megrepesztette a Földet a központi csillagunkból és a kozmosz mélyéről érkező kozmikus sugárzástól védő magnetoszférát, ami jelentősen megnöveli egy G1-es kategóriájú geomágneses vihar kialakulásának esélyét.
Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
December 19-én hétfőn a napszéllel együtt egy titokzatos nagy erejű lökéshullám találta telibe a Földet, ami repedést okozott bolygónk mágneses erőterében, a magnetoszférában.
A LÖKÉSHULLÁM EREDETÉVEL KAPCSOLATOSAN EGYELŐRE MÉG TANÁCSTALANOK A KUTATÓK.
A napkitörésekről készült egyik leglátványosabb kép. Egy ilyen esemény"rendesen összerázza" a Föld mágneses mezejét és súlyos károkat okoz a földi transzformátorokban, kommunikációs és energiaelosztó rendszerekbenFORRÁS: NASA
Azt feltételezik, hogy a különös jelenség az AR3165 jelű napfolttal összefüggésbe hozott erős koronakidobódás következménye lehet. A napfizikusok azért tekintenek első számú „gyanúsítottként" az AR3165-ös napfoltra, mivel december 14-én legalább nyolc napkitörést produkált, amelyek rövid ideig tartó rádióvételi zavart, illetve szünetet okoztak az Atlanti-óceán térsége felett.
ENNEK KÖVETKEZTÉBEN MEGNŐTT EGY GEOMÁGNESES VIHAR ESÉLYE IS,
Sarki fény Tromsoe felett, NorvégiábanFORRÁS: AFP/SCANPIX/RUNE STOLTY BERTINUSSEN
A naptevékenység intenzitása tizenegy éves periodicitást mutat a maximumok és a minimumok között. Jelenleg a naptevékenység intenzitása növekvőben van, ami 2025-ben fogja elérni a maximumát.
A Carrington-eseményhez hasonló napviharnak ma katasztrofálisak lennének a következményei
A naptevékenységhez kapcsolódó jelenségek közül az úgynevezett koronakidobódásoknak (Coronal Mass Ejection, CME) lehet a legerősebb a földi hatásuk.
A KORONAKIDOBÓDÁSOK OKA A NAP MÁGNESES TERÉNEK AZ INSTABILITÁSA.
A mágneses erők hatására a Napból kidobódó plazmafelhő egyre gyorsuló sebességgel hagyja el a központi csillagunkat, és bolygóközi mágneses felhővé válik.
Az erős, és ezért nagy sebességű koronakidobódások a környező koronában rendkívül nagy sebességgel haladva maguk előtt, illetve oldalirányba lökésfrontokat keletkeztetnek. A koronakidobódásokat kísérő rádiókitörések megzavarhatják a földi rádiókommunikációt, a radarok működését, továbbá az elektromos hálózatokat is.
A lökésfrontban felgyorsított rendkívül nagy energiájú protonok és más részecskék károkat okozhatnak az űreszközökben, sőt, az asztronauták számára is veszélyessé válhatnak.
MÁGNESES VIHAR AKKOR ALAKULHAT KI, HA A FÖLD PONT KORONAKIDOBÓDÁS IRÁNYÁBA FEKSZIK.
A Napból érkező nagy energiájú részecskék a magnetoszférával ütközve megzavarhatják a navigációt, megbolondítják az iránytűket, és úgynevezett kóboráramot indukálhatnak az elektromos hálózatokban. Az eddig ismert legnagyobb napvihar, az úgynevezett Carrington-esemény 1859-ben érte el a Földet.
Noha ekkoriban még nem léteztek elektromos hálózatok, de a már meglévő távírórendszereket teljesen tönkretette, szabályosan megsütötte a kitörés, és még a karibi térségben is a teliholdnál fényesebb sarkifény-jelenségek alakultak ki.
A modern számítások szerint a Carrington-eseményt okozó napvihar tízmilliárd, egyenként 1 megatonnás atombomba felrobbanásának megfelelő energiát szabadított fel. Ha most érné el a Földet az 1859-eshez hasonló erejű napvihar, annak katasztrofálisak lennének a következményei.
(Forrás: Live Science)