A második világháború idején a náci Németország légterébõl a szövetséges pilóták olyan híreket hoztak, hogy a nácik új fegyvert fedeztek fel; azt tapasztalták ugyanis, hogy valami kíséri õket, amikor a német légtéren repülnek át.
Több mint egy hónapon át észlelték a szövetséges pilóták a titokzatosan izzó gömböket a gépek mögött (Foo fighter, más források Feuerball néven említik e mindmáig megfejthetetlen jelenséget). Hirtelen, váratlanul jelentek meg ezek a gömbök a repülõk mögött, és kilométereken át kísérték õket. A pilóták szerint ezeket a földrõl távirányítással állították pályára.
Bizonyos Schulet, az éjszakai bevetésre specializált 45. amerikai harcirepülõgép-raj századosa 1944. november 23-ai jelentésében arról számolt be, hogy a Rajna-vidék fölött repült el, amikor tíz ilyen izzó, vörös gömb szegõdött a nyomába. Henry Gibblin és Walter Clearly pilóták két hónappal korábban jelentették, hogy "óriási lángoló jelenség" kísérte õket Speyer város közelében. A gépek óránkénti négyszáz kilométeres sebességgel haladtak, a fényjelenség pedig 250 mérföldön át kísérte õket.
Ezek az izzó gömbök a jelentések szerint fennakadást okoztak a szövetségesek távközlõ rendszerében, emiatt néhány repülõgép lezuhant. A szövetségesek úgy vélték, hogy valamilyen elektrosztatikus töltésrõl lehet szó, amely a távközlési rendszer megzavarására irányult. Más vélemények szerint a németek pszichológiai fegyvert vetettek be, s csupán az volt a céljuk, hogy megzavarják a szövetséges pilótákat.