Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Az amerikai kutatók Nicolas Dauphasszal, a Chicagói Egyetem docensével az élen a meteorit anyagába beágyazódott kerek szemcsék vegyelemzését végezték.
Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a Cr54-izotóp, ahogy más kémiai elemek is, egyenletesen oszlott szét a felrobbant csillagból származó gáz- és porfelhõben, amelybõl Naprendszerünk képzõdött.
"Ez egy jól összeturmixolt +leves+ volt, ám bizonyos jelekbõl arra lehet következtetni, hogy némely komponense nem +oldódott fel+ teljesen" - jegyezte meg Bradley Meyer, a Clemson Egyetem professzora, aki nem volt részese a kutatásnak.
Az 1970-es évek elején született az az elmélet, amely szerint egy felrobbant, szupernóvává alakult csillag indította be Napunk megszületésének folyamatát.
"Minden jel arra mutat, hogy legalább egy masszív csillag szolgáltatott +alapanyagot+ Naprendszerünkhöz" - hangsúlyozta Bradley Meyer.
A meteorit belsejében a kutatók az alumínium 26-os tömegszámú, valamint a vas 60-as tömegszámú izotópját fedezték fel. Mindkét rövid felezési idejû izotóp megtalálható a kozmikus kövezetekben, de nem a Földön. Ebbõl a kutatók arra következtettek, hogy egy II. típusú szupernóvából származnak. Ilyen szupernóvák a Nap tömegénél nyolcszor-kilencszer nagyobb kezdeti tömegû csillag végsõ robbanásakor keletkezik, miután az kifogyott nukleáris tüzelõanyagából. "Motorja" üzemanyag hiányában "akadozni" kezd, belsõ magja összeroppan, s az egész csillag felrobban.
Ezzel ellentétben az Ia. típusú szupernóva-robbanás kicsi, ám annál sûrûbb anyagú, bináris rendszerben, azaz egymás körül keringõ fehér törpék esetében következik be.
A II. típusú szupernóva-robbanásból származó szemcséket már korábban is felfedeztek meteoritokban, ám mostanáig sohasem sikerült kimutatni az Ia. típusú szupernóva maradványait.
A kutatók most vegyelemzésnek vetik majd alá a franciaországi meteoritban lévõ szemcséket, s ennek segítségével megállapíthatják, hogy milyen típusú szupernóvából származik a króm 54-es izotóp. Ezt a kalcium 48-as tömegû izotópja segítségével állapítható meg: amennyiben a meteorszemcsékben sok van belõle, az Ia. típusú szupernóvából származik.
A kutatás során vizsgált szemcsék átmérõje nem érte el a 100 nanométert, azaz az emberi hajszál vastagságának ezredrészét.
A vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy miután ezek az elemek kilökõdtek a szupernóvából az ûrbe, a korai Naprendszerben zajló dinamikus folyamatok méret szerint "osztályozták" a töredékeket. Ennek következtében a szemcsékbõl aránytalanul sok jutott azokba a meteoritokba és bolygókba, amelyek a Nap körül kezdtek formálódni.
"Fantasztikus dolog, hogy egy olyan izotóp vizsgálatával, mint amilyen a Cr54, elég sokat megtudhatunk arról, hogy mi is zajlott Naprendszerünk kialakulásának legkorábbi idõszakában" - jegyezte meg Bradley Meyer professzor.