2024.03.29. - Auguszta

Vulkáni tevékenység a Merkúron?

Vulkáni tevékenység a Merkúron?
Vulkáni tevékenység játszotta a fõszerepet a Merkúr felszínének alakításában

Washington - A vulkáni tevékenység, nem pedig más égitestek becsapódása játszotta a fõszerepet a Merkúr felszínének a kialakulásban - állapították meg amerikai csillagászok a Messenger amerikai ûrszonda Földre küldött fényképei alapján. A felfedezésrõl a Science címû tudományos szaklapban számoltak be a kutatók.

A Merkúr a Naprendszer legbelsõbb és legkisebb bolygója.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Méretét tekintve alig harmada a Földének. A Messenger elõtt mindössze egy ûrszonda, az amerikai Mariner-10 közelítette meg a bolygót: 1974-ben és 1975-ben háromszor repült el mellette, de mindössze az égitest felszínének alig több mint felét fényképezte le. Ezek a fotók a Holdhoz hasonló tájékot mutatnak, vagyis hegyvonulatok, kráterek, kiterjedt síkságok, medencék tarkítják a Merkúr felszínét.

A szakemberek eddig inkább azt az elképzelést tartották elfogadhatónak, hogy ezek a geológiai alakzatok kozmikus karambolok "sebhelyei", illetve a síkságok úgy alakulhattak ki, hogy egy becsapódott idegen égitest robbanása nyomán keletkezett hõ hatására megolvadt a talaj, majd lehûlése közben egyenletesen eloszlott, akárcsak a mi Holdunk esetében.

A Messenger január 14-én haladt el 200 kilométeres távolságban a Merkúr mellett, és az akkor készített fotók alapján írták át a csillagászok a bolygó geológiai múltját. Az eddig legismertebb és legnagyobb síkságáról, a Caloris-medencérõl ugyanis az ûrszonda felvételei alapján kiderült: talaját vulkáni kõzetek fedik, vagyis ezek csakis igen aktív és kiterjedt vulkáni tevékenység végtermékei lehetnek. A számítások szerint a Merkúr 3-4 milliárd évvel ezelõtt nyerhette el mostani felszíni formáját, és az is bizonyos, hogy ma már nincsenek vulkánkitörések a bolygón.

A Merkúr mostanáig bolygótársaihoz képest az ûrkutatók elenyészõ figyelmét keltette fel. A Mariner-10 több 30 évvel ezelõtti ottjárta óta ember készítette szerkezet nem látogatta meg, miközben például a Vénuszt és a Marsot ûrszondák armadái ostromolták, de a Jupiter és a Szaturnusz körül is pályára állt már egy-egy ûrszonda, sõt ûreszköz szállt le egy kisbolygóra, az Erosra, és a gyûrûs bolygó legnagyobb holdjára, a Titánra is.

A Messenger-programmal most ezt a mulasztást igyekeznek pótolni a szakemberek. A szondát 2004 augusztusában indították a Naptól átlagban alig 60 millió kilométerre keringõ Merkúr felé. (Összehasonlításul: a Nap-Föld távolság 150 millió kilométer).

A Messenger még kétszer, idén októberben és 2009 szeptemberében suhan el a Merkúr mellett, majd 2011-ben a bolygó körüli pályára áll. Tudományos munkájának java tulajdonképpen ekkor veszi kezdetét. Nemcsak a Merkúr felszínének teljes feltérképezése lesz a feladata, hanem például mûszereinek a mérései alapján feltárja a bolygó mágneses terének jellemzõit. Emellett például a Merkúr meglehetõsen ritka légkörének az összetevõire is fényt deríthet. A Merkúrnak a szó hagyományos értelmében tulajdonképpen nincs is légköre, mivel a közeli Nap forró sugárzása elfújna minden gázhalmazállapotú anyagot. Ezért a Merkúrt csak egy, a felszínbõl kiáramló atomok alkotta exoszféra veheti körül.

A Messenger magyarul hírvivõt, küldöncöt jelent, ám ebben az esetben tulajdonképpen ez egy mozaikszó, amely utal a szonda küldetésének tudományos céljára: MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging, vagyis a Merkúr felszínének, kozmikus környezetének és geokémiájának feltérképezése.

Zsugorodott a Merkúr a Messenger adatai szerint

Léte során egy mérfölddel, vagyis jó másfél kilométerrel összezsugorodott a Merkúr - számították ki kutatók a bolygó mellett januárban elhaladt Messenger amerikai ûrszonda felvételei alapján

Ennek okát egyelõre abban látják, hogy a Merkúr magja kihûlése során kisebb lett, és ez idézte elõ magának a bolygónak az összehúzódását is. Bár a Merkúr egyenlítõi átmérõje majd ötezer kilométer, így egy ilyen méretû összezsugorodás elenyészõnek tûnik, de mindenképpen figyelemreméltó jelenség.

A kutatók emellett már most értékes ismereteket szereztek a bolygó légkörérõl. A Merkúrnak a szó hagyományos értelmében tulajdonképpen nincs is légköre, mivel a közeli Nap forró sugárzása elfújna minden gázhalmazállapotú anyagot. A mérések alapján a bolygóból szilikon, nátrium, sõt még ionizált vízbõl álló elektromosan töltött atomrészecskék áramlanak ki a világûrbe.

Ezeknek a részecskéknek egy jelentõs részét, azonban a Merkúr mágneses mezõje befogja. A kiáramló anyagot fõként a bolygó tömegének hatvan százalékát kitevõ belsõ mag generálja, amely ily módon jelentõs hatással van a Merkúr környezetére, és a maghûlés nagy mértékben hozzájárult a talajfelszíni alakzatok kialakulására is.