2024.03.29. - Auguszta

Galaktikus lencsék támasztották alá a Világegyetem korára és méretére vonatkozó számításokat

Galaktikus lencsék támasztották alá a Világegyetem korára és méretére vonatkozó számításokat
A Világegyetem méretére és korára, valamint az univerzum tágulásának sebességére vonatkozó számításokat most egy új, precíz módszerrel támasztották alá, amely a galaxisokat optikai "lencsékként" alkalmazza, hogy más galaxisokat vizsgáljon rajtuk keresztül. Az új vizsgálati módszer alátámasztotta a korábbi számításokat, miszerint a Világegyetem belül 13,75 milliárd éves. (A hibahatár 170 millió év). Ugyancsak sikerült alátámasztani az úgynevezett sötét energia erejét, amely a Világegyetem gyorsuló tágulásáért tehetõ felelõssé...
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Az égboltot vizsgálva az asztronómusoknak nehéz különbséget tenni a nagyon fényes, ám távoli galaxisok, valamint haloványabb, de a Földhöz közelebb lévõ csillagok, galaxisok között. A nehézség leküzdésére amerikai kutatók az úgynevezett galaktikus lencsézés módszerét választották, hogy meghatározzák azt a távolságot, amelyet a fénynek meg kell tennie a fényes, aktív galaxisoktól, hogy elérje bolygónkat.

A metódus lényege, hogyha két galaxis véletlenül pontosan azonos látóirányba esik az égbolton, a közelebbi csillagváros gravitációs tere ív alakú foltokká torzítja a távolabbi képét, vagy szerencsés esetben akár egy komplett gyûrûvé, melynek neve Einstein-gyûrû. Az így lencsézett, távolabbi galaxis látszólagos fényessége akár a 30-szorosára is nõhet, megkönnyítve ezzel a jelenség vizsgálatát.

Az így nyert adatokat összehasonlították a Hubble ûrtávcsõ által szolgáltatott információval. A kutatók a módszer segítségével az univerzum kiterjedésére, valamint a tágulás némely részletére is következtethetnek.

A Világegyetem kiterjedésére az asztrofizikusok az úgynevezett Hubble-állandó segítségével következtetnek, amely azt a sebességet fejezi ki, amellyel a galaxisok távolodnak egymástól.

"Régóta ismert, hogy a gravitációs lencsézés lehetõvé teszi a Hubble-állandó fizikai meghatározását" - hangsúlyozta Phill Marshall, a Stanford Egyetem mellett mûködõ Kavli Asztrofizikai és Kozmológiai Intézet kutatója.

Az új módszer a Hubble-állandó ugyanolyan precíz meghatározását teszi lehetõvé, mint a régóta használatos eljárások, így a kozmikus távolságok megállapítására szolgáló "szabvány gyertyák", a szupernóvák, valamint a kozmikus mikrohullámú sugárzás, amelyet az õsrobbanás maradványának tartanak.

Jelenleg Hubble-állandó legszélesebb körben elfogadott értéke 72 kilométer/szekundum/megaparszek, amelyet a Hubble Ûrtávcsõ segítségével határoztak meg.

A kutatások eredményei a The Astrophysical Journal márciusi számában látnak napvilágot.