A fekete lyuk olyan égitest, amelynek a felszínén a szökési sebesség eléri vagy meghaladja a fénysebesség értékét. Létezésüket az általános relativitáselmélet jósolta meg. Fekete lyuk keletkezik akkor, ha egy véges tömeg a gravitációs összeomlásnak nevezett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. Ekkor az anyag összehúzódását okozó gravitációs erõ minden más anyagi erõnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze. Ebben a pontban bizonyos fizikai mennyiségek (sûrûség, téridõ-görbület) végtelenné válnak. 
Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
A lyukat körülvevõ térrészben a gravitáció olyan erõs, hogy onnan sem anyag, sem fény nem szabadulhat ki. E gömb alakú térrész határfelülete az eseményhorizont, sugara az ún. Schwarzschild-sugár. Az eseményhorizonton belülre kerülõ anyag vagy sugárzás belezuhan az ismeretlenbe.
A fekete lyukak létezése mind elméletileg, mind csillagászati megfigyelésekkel jól alátámasztott (pl. Chandra ûrtávcsõ). A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világûr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni. Hogy hova kerül a "beszippantott" mindenség? huhh, ez jó kérdés... nem tudjuk...
Másképpen, a fekete lyuk olyan égitest, mely - hatalmas sûrûségénél fogva - nagy tömege ellenére elég kicsi, hogy elférjen az általa létrehozott eseményhorizontban. Ebben az esetben ugyanis az égitest minden pontja az eseményhorizonton belül van, tehát az eseményhorizonton kívülrõl nem látható (fekete lyuk).
A fekete lyuk („black hole”) kifejezést eredetileg John Archibald Wheeler találta ki egy 1967-es New York-i konferencián.