Titokzatos természeti jelenségek tartják lázban a Volga-vidéket

Oroszország egyik legtitokzatosabb helye a Volga-vidéken fekvõ nemzeti park, a Szamarszakaja Luka és a közeli Zsiguljovszki hegyek. A kazahsztáni határhoz közel esõ folyókanyar mentén olyan természeti jelenségeket látnak folyamatosan, amelyek magyarázatával ma már tudóskollektívák foglalkoznak.
Az elmúlt tizenöt évben - a jelenségekrõl beszámoló Itogi címû moszkvai hetilap szerint - sok száz, sõt ezer megmagyarázhatatlan természeti furcsaságról tettek bejelentést. Láttak itt ufókat, titokzatosan fénylõ oszlopokat. Ezeknél is izgalmasabbnak tûnnek az elképesztõ délibábok. A felhõk közül elõbukó, pravoszláv dómhoz hasonló hatalmas épület látványa mindenkit elképeszt. A vörös téglából készült aranykupolás épületegyüttest az egyik szemtanú öt percig csodálhatta, mielõtt az eltûnt volna az égrõl. Egy másik szemtanú arról számolt be, hogy annyira éles volt a hegybõl kimagasodó dóm, hogy még a repedéseket is látta a kõfalakon. Ha csak két ember számolt volna be errõl, akár el is lehetne felejteni az egészet. Csakhogy a térségben kutakodó szakember szerint egy könyvet megtölthetnének a szemtanúk beszámolói.

- A legtöbbször várat, kastélyt látnak a megfigyelõk - állítja a szakember -, nem ritkán azonban vízesést. Ami már csak azért is érdekes, mert a megfigyelt térségben vízesés nincsen, a geológusok szerint azonban valaha volt.

A turisták gyakran képedtek el azokon a ködös képzõdményeken, amelyek ellentmondanak a fizika törvényeinek. A Zsiguljovszki hegyek mentén vonuló alakzatok mozgását a szél egyáltalán nem befolyásolja, olyannyira nem, hogy azok gyakran a széliránnyal szemben zavartalanul mozognak.

A jelenségek közös vonása, hogy rendkívül közelinek és valódinak tûnnek. S, hogy mindig ugyanazok a formátumok ismétlõdnek, legyen szó akár egy-egy épületrõl vagy nagykiterjedésû építészeti komplexumról.

A tudósok különbözõ magyarázatokkal szolgálnak. Van, aki az atmoszférában keletkezõ optikai jelenségrõl beszél. A térséget egy mélyedésbõl kiemelkedõ hatalmas hegytömb uralja, amelyet minden oldalról víz vesz körül. A hatalmas víztömeg felmelegedésének gyorsaságától függõen változik a légkör, s ez az oka, hogy távoli objektumokat láthatnak az emberek.

A másik hipotézis, hogy az elektromágneses fény legkisebb önálló részei, a mozgó fotonok bizonyos körülmények között távoli objektumok képeit hozzák magukkal. Az elvégzett kísérletek ezt alátámasztják.

A tudósoknak könnyebb dolguk van a több kilométeres fényoszlopokkal, amelyek az erdõségekbõl törnek az ég felé. Ezeknek erdészek, turisták és helyi lakosok voltak a szemtanúi. Már az 1870-es évekbõl maradtak fenn olyan feljegyzések, amelyek szintén errõl számoltak be. A kutatók mindezt a légkör ionizációjával magyarázzák, amely akkor keletkezik, amikor a térségben elektromágneses sugárzás tapasztalható. Márpedig 400-600 méterre a hegyek alatt ezt még a nyolcvanas években felfedezték. Arra a tudomány nem képes válaszolni, hogyan nyitnak ablakot a hegyekben ezek a sugárzásoknak maguknak.

Az ufók jelenlétére sok magyarázat nincsen. Pedig sokan esküsznek arra, hogy fehér fénylõ foltokat látnak az égbolton, amelyek ötös csoportokban közelednek, teljesen függetlenül az idõjárástól. Tavaly a helybéli lakosok meghökkentõen szabályos formában feltûnõ köröket és téglaalakú objektumokat láttak.

Természetesen az ufók lelkes kutatóinak van válaszuk: a Földön kívülieknek itt van a leszálló pályájuk. A tudósok tanácstalanok. Nincs magyarázatuk. Van, aki a helyiek tréfájára gyanakszik, mások üzleti trükkre: a helyi parasztok a piacon, borsos áron már a világûrbõl érkezett terményeket árulják, amelyek úgymond gyógyírt jelentenek a szexuális és anyagi problémákra.

A tudósok meg maradnak a maguk tézise mellett: mindez a hely tektonikus és elektromágneses sajátosságaival magyarázható. Abban azonban mindenki megegyezik, hogy a Volga-vidéknek ez a területe a rendellenes jelenségek egészen különleges körzete. S abban sem kételkedhet senki, hogy e jelenségekkel továbbra is együtt kell élniük a helybéli lakosoknak.

Barabás Péter