A Föld sorsa is megpecsételõdött - új számítások szerint elnyeli majd a Nap

Régóta úgy számolnak a csillagászok, hogy amikor a Nap élete vége felé vörös óriássá fúvódik fel, elnyeli a Merkúrt és a Vénuszt.

Újabb elemzések alapján a Föld sem kerüli el végzetét.

A két égitest árapály-kölcsönhatása nyomán a napfelszín enyhén "kiemelkedik" a bolygónkhoz közeli részén, és fokozatosan elnyeli a Földet.

Mindez körülbelül ötmilliárd év múlva várható. Napunk lassan fogyasztja magjának fúziós hidrogénkészletét, miközben energiát termel és éltetõ sugárzást ad. Amikor majd (mintegy ötmilliárd év múlva) a hidrogén koncentrációja erõsen lecsökken a magban, külsõ rétegei felfúvódnak. Mivel a felszíne távol kerül az energiát termelõ centrumtól és felülete is nagyobb lesz, külsõ rétegei lehûlnek, az égitest ezért vöröses színt ölt.

A folyamat keretében a Nap energiakibocsátása megemelkedik, mérete pedig közel 250-szeresére nõ. Már korábban sikerült kimutatni, hogy a Merkúr és a Vénusz ekkor csillagunk belsejében kering majd. A Mars biztosan "megússza" ezt a fázist, bár szerény légkörét elveszíti az erõs sugárzások miatt.

Mi történik a Földdel? Nehéz elõrejelezni, hogy a folyamat során csillagunk mekkora tömeget veszít. Ettõl ugyanis gyengül a gravitációs tere, emiatt pedig messzebb keringene tõle az összes bolygó - így a mi planétánk is.

Robert Smith (University of Sussex) és kollégái új, a korábbiaknál részletesebb elemzéseket készítettek, hogy meghatározzák, mekkorára nõ majd a Nap, és a tömegvesztéskor mennyire távolodik el tõle a Föld. Kiderült, hogy csillagunk átlagos felszíne nem fogja elérni bolygónk várható keringési távolságát.

Azonban a Nap felszíne felett is kifejezetten forró gázanyag található. Ettõl nem csak a Föld hõmérséklete nõ még magasabbra, de hosszú idõ alatt a ritka gázanyag súrlódása enyhén csökkenti is a keringési távolságát. Még fontosabb, hogy a felfúvódott Nap felszíne közel lesz a Földhöz, és a közöttük fellépõ erõs árapályhatástól csillagunk felszíne "kidudorodik".

Eleinte egy hatalmas, a Nap felszínébõl kiemelkedõ rész fogja a Földet elnyelni, késõbb bolygónk még beljebb juthat csillagunkba. A számítások alapján a felfúvódott állapot közel ötmilliárd év múlva kezdõdik. A fenti forgatókönyv szerint bolygónk anyaga (beleértve a kõzeteket és fémeket is), a Nap belsejében uralkodó magas hõmérséklet miatt fokozatosan el fog párologni. Elméletileg napjainkhoz képest 7,6 milliárd év múlva teljesen el is fogyhat bolygónk anyaga - ha a felfúvódott állapot kitart ilyen sokáig.

Nem ezek a folyamatok jelentenék az élet végét a Földön: a felszínen uralkodó és fokozatosan romló viszonyok már korábban is lakhatatlanná teszik bolygónkat. A Nap energiakibocsátása lassan, de folyamatosan emelkedik majd, amitõl a globális átlaghõmérséklet is növekszik a Földön. A vizek egyre nagyobb része párolog a légkörbe, késõbb az atmoszféra is fokozatosan elszökik. A becslések alapján közel egymilliárd év múlva már olyan viszonyok uralkodnak a Földön, amelyek lehetetlenné teszik rajta az életet.