A japán Selene ûrszonda elérte égi kísérõnket, miközben az Egyesült
Államok, India, Kína és Németország is tervezi saját holdszondáit.
Elképzelhetõ, hogy egy újabb, a Hold meghódítására irányuló ûrverseny kezdõdik. A szonda 2007. október 3-án Hold körüli pályára állt. Az ûreszköz kezdeti pályája igen elnyúlt alakú volt, a Hold
felszínétõl mért távolsága 101 és 11 741 kilométer között ingadozott.
Azóta kisebb pályamódosításokkal fokozatosan változtatja útvonalát.
A Selene elsõ eredményei közül nemrég látványos fotót közöltek, amely bolygónkat ábrázolja. A szonda tévékamerája a Földet a Hold
felé vezetõ útján közel 110 ezer kilométeres távolságból örökítette
meg. A program tervezésekor a szakemberek hangsúlyt fektettek a
holdkutatás népszerûsítésére is.
Napjainkban élénkül az érdeklõdés a Hold
iránt. Egyelõre nehéz eldönteni, mindezt nevezhetjük-e újabb, a
korábbinál is szélesebb körû ûrversenynek. Annyi biztos, hogy egyre
több állam szeretné ismét meghódítani kísérõnket, és a Távol-Kelet
gyorsan fejlõdõ államai részérõl is mutatkozik érdeklõdés. A Hold
ûrszondás elérése és vizsgálata sok területen nyújt elõnyöket a
kutatást végzõ országoknak, elsõsorban sok új tudományos eredményt
adva. Ugyanakkor több egyéb szempont is elõmozdítja a Hold kutatását napjainkban, ezek közül tekintjük át a legfontosabbakat.
A Hold
számos olyan erõforrással bír, amelyek kiaknázása és hasznosítása
kifizetõdõ lehet néhány évtizeden belül. Ezek között említhetõk a Föld
felszínén ritka ásványi nyersanyagok, elsõsorban különbözõ fémek. Egyre
gyakrabban kerül szóba a regolitban (tehát a felszínt borító
kõzettörmelékben) található, hármas tömegszámú héliumizotóp. Ez az
anyag a napszélbõl épült be a regolitba hosszú idõ alatt, és a
kutatások alapján a jövõ fúziós reaktoraiban lesz alkalmazható. A
regolitból kivont izotópot vagy a helyszínen lévõ fúziós reaktorokban
hasznosíthatják, vagy a Földre is szállíthatják. Mivel hatalmas
mennyiségû energia nyerhetõ ki belõle, utóbbi is kifizetõdõ lehet.
Fontos nyersanyag lehet az egyes feltételezések alapján kísérõnk
sarki krátereiben található vízjég. Ez a világûrben nagy kincs: nemcsak
az ûrhajósok számára szolgál ivóvízként, vagy a légzéshez nyerhetõ
belõle oxigén, de számos ipari folyamathoz szükséges. Utóbbi területen
egyelõre fõleg kísérletek zajlanak, de a rendkívüli tisztaságú anyagok
elõállítása a becslések alapján nemsokára kifizetõdõ lesz a Föld körüli
pályán. Ha valamilyen vizet igénylõ termelés indul bolygónk körül,
fontossá válhat, hogy oda sokkal olcsóbb a Hold felszínérõl szállítani.