A Drake-formula szerint 10 civilizáció tudna kommunikálni velünk. A tudós képletét sokféleképpen alkalmazták - lehet, hogy tíz valójában egymillió?
A formulát dr. Frank Drake alkotta meg 1960-ban, egy évtizeddel az után, hogy Enrico Fermi megfogalmazta a földön kívüli élettel lehetõségével kapcsolatos paradoxonát - írja az ezolive.hu a wikipédiára hivatkozva. Drake megpróbálta rendszerbe foglalni és megbecsülni a földön kívüli élethez kapcsolódó számos valószínûségi változó értékét.
Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
N = R* x fp x ne x fl x fi x fc x L
A spekulatív faktorok az egyenletben a következõek:
a csillagképzõdés intenzitása a galaxisban (R *);
a bolygóval rendelkezõ csillagok száma (fp) és azon bolygók száma, amelyek lakhatóak (ne);
azon bolygók száma, amelyeken kialakul élet (fl), és késõbb kommunikációra képes, intelligens élet (fi);
technikai civilizáció kialakulásának valószínûsége (fc),
és végül az ilyen civilizációk várható élettartama (L).
Az alapvetõ probléma az, hogy a legtöbb feltétel (életet hordozó bolygók aránya, intelligencia kialakulásának esélye, a kommunikáció képesség esélye, és a kommunikációképes civilizációk élettartama) valószínûsége teljesen ismeretlen. Mindössze egyetlen példánk van, amelyekbõl lehetetlen statisztikai következtetéseket levonni, ráadásul ez az egy példa erõs antropikus elfogultságnak van kitéve.
A Drake és kollégái által használt értékek: R* = 10/év (10 csillag keletkezik évente), fp = 0,5 (a csillagok felének lesznek bolygói), ne = 2 (csillagonként 2 bolygó lesz lakható), fl = 1 (mindegyik lakható bolygón ki fog alakulni az élet), fi = 0,01 (ezek közül minden századik lesz intelligens), fc = 0,01 (ezek közül minden századik lesz kommunikációra képes), L = 10 000 év (a civilizáció élettartama),
Ha ezeket az értékeket behelyettesítjük az egyenletbe, 10 velünk kommunikálni képes civilizációt kapunk.
Mennyi az annyi?
A Drake-egyenletet egyaránt próbálták optimista és pesszimista módon felhasználni, ami jelentõsen eltérõ eredményekhez vezetett.
1966-ban dr. Carl Sagan, optimista értékeket használva, arra a feltételezésre jutott, hogy a Tejútrendszerben akár egymillió kommunikációra képes civilizáció található. Késõbb azonban kijelentette, hogy ez a szám ennél sokkal kisebb lehet.
Az olyan szkeptikusok, mint Frank J. Tipler, pesszimista értékek felhasználásával arra jutottak, hogy a galaxisonkénti civilizációk átlagos száma sokkal kevesebb, mint egy.
Frank Drake maga is elismerte, hogy a Drake-egyenlet önmagában valószínûtlen, hogy feloldaná a Fermi-paradoxont, ehelyett leginkább csak a jelenlegi ismerethiányunk rendszerezésének egy módja .
Újabban azt is megkérdõjelezik, hogy a formula egyáltalán leírja-e maradéktalanul a földön kívüli intelligencia kutatásával kapcsolatos ismeretlen tényezõket, hiszen például találtak olyan csillagközi bolygókat, melyek nem keringenek csillagok körül, a Drake-formula viszont hallgatólagosan feltételezi, hogy bolygó csak csillag körül keringhet. A Naprendszer megismerése során a lakhatósági zónák elmélete is bizonytalanná vált: a Jupiter Europé és a Szaturnusz Titán holdjain, melyek a lakhatóságin kívül vannak, találtak az élet számára potenciálisan alkalmas helyszíneket.