2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Üstökös(ök) becsapódása okozhatta a VI. századi éhínséget

Lehetett ez ufó ügy?!

Washington - Több üstökös becsapódása okozhatta a VI. századi éhínséget - állítja egy amerikai csillagász.

A korabeli feljegyzések szerint 536 márciusában porköd homályosította el az eget, s a jelenség 18 hónapon át tartott.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Ez alatt az idõ alatt "a Nap nem adott több fényt, mint a Hold", zuhant a globális hõmérséklet, a növények nem fejlõdtek, s a fél világon éhínség tombolt. Hosszú idõn keresztül nem volt ismert a konkrét ok, ám a feltételezések szerint vulkánkitörés vagy hívatlan kozmikus "vendég" válthatta ki a drámai eseményeket - olvasható a New Scientist címû tudományos hírportálon.

Dallas Abbott, a Columbia Egyetem csillagásza csoportjával megtalálta az elsõ konkrét bizonyítékát annak, hogy mi is okozhatta a "száraz ködöt". A kutatók Grönland jégtakarójában a VI. századi rétegben bukkantak rá az úgynevezett szferulákra - különlegesen viszonyok közepette képzõdött tökéletes, apró gömböcskékre. Mivel a gömböcskék vegyi összetétele kizárja a csillagközi eredetet, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a becsapódás következtében a légkörbe jutó földi anyagokból képzõdtek.

"Ez az elsõ földtani bizonyítéka az 536-os becsapódásnak" - vélekedett Dallas Abbott, aki a közelmúltban az Amerikai Geofizikai Szövetség konferenciáján számolt be eredményeirõl.

A légkörbe jutott anyag több éven keresztül "szitált" a Földre és némely rétege igen sûrûnek bizonyult. Ez viszont arra utal, hogy egynél több becsapódás történhetett. Feltehetõen egy üstökösrõl lehetett szó, amelyek hajlamosak darabokra széthullani a Föld felé történõ vándorlásuk során.

Dallas Abbott és csapata két lehetséges víz alatti krátert azonosított. Az elsõ valószínûleg egy 640 méter átmérõjû test becsapódásakor keletkezett Ausztrália partjainál, a Carpentaria-öbölben. Egy másik, valószínûleg kisebb objektum Norvégia közelében az Északi-tengerbe csapódott be.

A tengeri mikrokövületek, amelyekre a szferulákban bukkantak, szintén az óceáni becsapódás elméletét támasztják alá.