2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Földönkívüliek helyett kémrepülõket teszteltek az 51-es körzetben

Földönkívüliek helyett kémrepülõket teszteltek az 51-es körzetben
A világ leghíresebb, hivatalosan nem létezõ katonai létesítménye minden idõk egyik legnagyobb összeesküvés-elméletének középpontjában is szerepel. A létesítmény egykori alkalmazottjai - több évtizedes tagadás után - az ott folytatott munkáról beszéltek a Los Angeles Times tudósítójának.

Ha az 51-es körzet (Area 51) mégis létezne, akkor Las Vegastól körülbelül 200 kilométerre, a nevadai sivatagban keresgélhetnék, a légierõ egykori bázisa és egy elhagyatott nukleáris tesztközpont környékén.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Az Egyesült Államok kormányzata a mai napig nem nyilatkozik a létesítmény létezésérõl: a területet mindamellett szigorúan védik, kerítés zárja el a külvilágtól, és a felette lévõ légteret is hermetikusan lezárták. A hadsereg dokumentumaiból is gondosan eltüntették az 51-es körzet minden nyomát, illetve az azzal kapcsolatos dokumentumok még évtizedekig titkosítva lesznek majd.

Az 51-es körzet ezért az összeesküvés-elméletek híveinek egyik legkedveltebb célpontja: az ufológusok szerint a Pentagon ott õrzi a földönkívüli észlelések tárgyi bizonyítékait, és a kísérletek mellett a hûtõkben lefagyasztott földönkívülieket is találni. A város legendák szerint a létesítményt szigorúan titkos földalatti alagútrendszer köti össze az ország más hasonló épületegyütteseivel.

A területtel kapcsolatos valódi problémát azonban az jelenti, hogy hiteles dokumentumok, és szemtanúk hiányában nem igazán van mirõl beszélni: eddig egyetlen interjú sem készülhetett az ott dolgozó emberekkel. A Los Angeles Times azonban a katonai fegyverfejlesztés nemrég feloldott iratai kapcsán most öt, egykori alkalmazottal vette fel a kapcsolatot: közéjük tartozik a ma 87 éves Hugh "Slip" Slater ezredes, aki az 1960-as években vezette a létesítményt, a 90 éves Edward Lovick, aki a radarkísérleteket vezett, a 80 éves Kenneth Collins, a CIA egyik kísérleti tesztpilótája, a 72 éves Thornton "T.D." Barnes, aki a különleges projektekért felelt, és a 77 éves Harry Martin, aki a kémrepülõgépek üzemanyag-ellátásáért volt felelõs.

A lopakodó technológia kifejlesztése miatt is ismert Lovick szerint a területet nem hívták mindig 51-es körzetnek: korábbi fõnöke, a legendás repülõtervezõ, Clarence L. "Kelly" Johnson a helyet inkább Paradise Ranch néven emlegette, mondván ez segíthet a tudomány nevében odaérkezõ, és egy gonosz birodalom ellen harcoló férfiaknak.

A beszámolók szerint a szigorúan titkos létesítményben egészen Gary Powers 1960-as lelövéséig a szigorúan titkos U-2 repülõgép fejlesztésen dolgoztak, majd a CIA az A-12 OXCART lopakodó program fejlesztéséhez nevezte ki õket. A projekt élére a korábban Kína és Vietnam fölött U-2es berepüléseket végzõ Slater került, akit kezdettõl lenyûgözött, hogy a hangsebesség háromszorosát is elérhették.

A Lockheed még az U-2 program befejezése elõtt kezdett el a Lockheed a gép utódján dolgozni. A CIA megbízásából az „OXCART” program egy Mach 3-mal repülõ felderítõgép kifejlesztésével foglalkozott, amely késõbb SR-71 Blackbird néven vált ismertté. Az új gép repülési sajátosságai és karbantartási igényei jelentõs infrastrukturális bõvítéseket követeltek még, így új épületeket húztak fel és a kifutópályát is kibõvítették. Amikor 1962-ben felszállt az elsõ A-12 Blackbird prototípus, a Groom Lake kifutópályája már 2600 méter hosszú volt és a bázison több mint ezer ember dolgozott. A bázison az üzemanyagtartályok és az irányítótorony mellett egy baseball-pálya is helyet kapott. A bázis biztonságát is jelentõsen növelték – a szomszédos Groom-medence kis bányáját bezárták, és a környezõ területeket katonai körzetté nyilvánították, ahol az arra tévedõket akár le is lõhették. A katonai kutatás további részletei a Wikipédiában

A mostani beszélgetésekre egyébként azért is kerülhetett sor, mert a CIA 2007-ben az OXCART-program korábban szigorúan titkos anyagait mindenki számára kutathatóvá tette. Az iratok azonban nagyon sok kérdést vetnek fel, amire csak az egykori résztvevõk tudnak válaszolni, közülük pedig már csak kevesen élnek. Elmondásuk szerint a munkálatok minden fázisát a legkomolyabb biztonsági intézkedések fémjelezték, és szerintük „a Manhattan projekt óta ez volt a legkomolyabb katonai fejlesztés Amerikában”.

A Los Angeles Times tudósítója persze rákérdezett a városi legendák valóságára is: a repülõ csészealjak kapcsán a férfiak arról beszéltek, hogy mivel az 51-es körzetben nagyon sok külföldi géppel dolgoztak, ezért lehetséges, hogy volt aki ezeket nézhette UFÓ-nak. Ráadásul az OXCART-gépek hatalmas üzemanyagtartályai akkorák voltak, hogy a gépnek a hangsebesség háromszorosánál akár csészealj-alakja is lehetett. A résztvevõk szerint ezeket láthatták a kereskedelmi gépek pilótái is, akikkel aztán a leszállás után az FBI titoktartási nyilatkozatot íratott alá.

Mivel pedig az OXCART-ról a katonai körökben is nagyon kevesen tudtak, ezért sokszor riadóztathatták hasonló értesülések miatt a hadsereget is: csak ma 74 ezer oldalnyi ilyen jelentés kutatható az amerikai Nemzeti Levéltárban. A földalatti alagutak kapcsán azonban sok minden igaz lehet: a kutatók szerint a tesztlétesítmények többsége a föld alatt volt, amelyet több helyen vasúti alagutak kötöttek össze.

A projektet végül 1969-ben állították le: bár az utána következõ évtizedek történetérõl egyesek sok mindent tudni vélnek, az anyagok azonban hivatalosan nem kutathatóak, és az egykori szemtanúk is hallgatnak.