2024.03.28. - Gedeon, Johanna

Egy csillagász személyes nyilatkozata az UFO-król

Egy csillagász személyes nyilatkozata az UFO-król
Az Alan Hale és Thomas Bopp által 1995. júliusában felfedezett üstökös 1997. március 22-én közelítette meg legjobban a Földet, ekkor távolsága kb. 197 millió kilométer volt.

Alan Hale professzor, az üstökös egyik felfedezõje és névadója, az amerikai Új Mexikó államban mûködõ Southwest Institute for Space Research igazgatója.

Ebben a cikkben személyes véleményét olvashatjuk az ufokkal kapcsolatosan.
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Amikor az UFO-k létezésében való hittel vagy más paranormális jelenséggel találkozom - vagy, ami azt illeti, majdnem mindennel kapcsolatban - három alapelv vezérli gondolkodásomat:

1. Rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat követelnek meg.

Az a megállapítás, hogy a világegyetemben más értelmes lények is léteznek - következésképpen élet és intelligencia a Földön kívül máshol is kialakulhatott - továbbá ezek az értelmes lények többé-kevésbé rendszeresen a Földre látogatnak olyan ûrhajókban, amelyek látszólag dacolnak a fizika általunk jelenleg ismert törvényeivel, kétségtelenül a tudomány történetének legnagyobb felfedezése, egyúttal azonban egyúttal rendkívüli állítás is. Ennélfogva rendkívüli bizonyítékokat kell megkövetelnem, hogy elhigyjem. Mi lehet ez a bizonyíték? Elõször is a földönkívüliek maguk. Nem elég egy történet, amelyet valaki elmesélt valakirõl, aki azt mesélte, hogy valaki látott földönkívülieket. Magukra az idegenekre van szükség ahhoz, hogy jómagam vagy más megbízható és kompetens tudósok tanulmányozhassák õket, valamint kommunikálhassanak velük! A magam részérõl szeretném megvizsgálni ûreszközeiket, és megállapítani, hogy azok milyen fizikai elvek alapján mûködnek. Szeretném kipróbálni azokat, utazni bennük, szeretném látni csillagtérképeiket, és megtudni, hogy az idegenek honnan jöttek. Szeretném megismerni otthoni naprendszerük és világuk csillagászati, fizikai, kémiai és biológiai viszonyait, és összevetni azokat a sajátunkkal. Sõt, ha lehetséges, szeretném meglátogatni az õ otthoni világukat, valamint minden más világot, amely számukra elérhetõ.

Másszóval, kívül-belül meg akarom õket ismerni, hogy semmi kétség se férhessen a létezésükhöz. Az égbolton megfigyelt különféle “fényekrõl” és “dolgokról” szóló mesék nem érdekelnek, különösen, ha olyanoktól származnak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a természetes eredetû és ember által létrehozott égi jelenségeknek micsoda széles választéka figyelhetõ meg az égbolton, ha az ember veszi a fáradságot, hogy körülnézzen egy kicsit.

2. A bizonyítás mindíg az állítást tevõ kötelessége.

Ha valaki rendkívüli allítással áll elõ, annak rendkívüli bizonyítékokat is kell produkálnia, hogy igazát bizonyítsa. Nem a kétkedõnek kell bizonyítania, hogy az állítás nem helytálló! Továbbá közvetlen és meggyõzõ bizonyítékra van szükség, a bizonyítás nem állhat néhány lehetõség kizárásából és aztán abból az alaptalan kijelentésbõl: “Nos, mi más is lehetne?”

3. Occam borotvája

Ha egy jelenségre több lehetséges magyarázat létezik, mindíg a legegyszerûbbet kell választani, amely az összes megfigyelt tényrõl számot ad.

Kétségtelen tény, hogy sok ember láthatott, vagy legalábbis azt állítja, hogy látott olyan égi jelenséget, amelyre nem talált magyarázatot. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az emberek megfigyeléseikben tévedhetnek. Tagadhatatlan, hogy olyanok is beszámolnak megfigyelésekrõl, akik nincsenek tudatában annak, mennyiféle teljesen ésszerû magyarázattal rendelkezõ jelenség létezik, megint mások pedig nem rendelkeznek a megfigyeléshez szükséges alapvetõ tudományos és szakmai ismeretekkel sem. Tény, hogy a megfigyelõk elõitélete befolyásolhatja megfigyeléseik eredményét, és az is tény, hogy vannak, akik egyszerûen hazudnak, vagy különbözõ okokból csupán alaposan kimódolt tréfát ûznek.

Mindezeket figyelembe véve az UFO jelenség legegyszerûbb magyarázata - legalábbis szerintem - hogy az eddigi megfigyelések mindegyike vagy tréfa, vagy pedig valamiféle tévedés volt. Ha ez a magyarázat nem helytálló, akkor a kétségtelen tények körét jelentõsen meg kell növelni a fenti 1. és 2. pontban foglaltak figyelembe vételével.

Számomra rendkívül valószínûnek látszik, hogy az élet a világegyetemben máshol, esetleg sok más helyen is, létrejöhetett. Az is lehetséges, hogy e helyek egy részén az evolúció olyan értelmes fajokat hozott létre, amelyek mûszakilag jóval fejlettebbek nálunk, és képesek csillagközi utazásokra is. A csillagok közti óriási távolságok valamint az evolúció fokai közötti lényeges különbségek ellenére lehetséges - bár véleményem szerint rendkívül valószínûtlen - hogy ezeknek a fajoknak egyike-másika a közelmúltban meglátogatta Földünket. Ha ilyen látogatás valóban megtörtént volna, azt hiszem az izgalomtól extázisba esnék! Senki nem lehetne nálam boldogabb, ha ezekkel a lényekel találkozhatnék és kommunikálhatnék velük, és bizton állíthatom, hogy nincs nálam intellektuálisan és érzelmileg felkészültebb halandó erre a nevezetes eseményre. De ismét csak hangsúlyozom, hogy létezésükrõl közvetlen bizonyítékot akarok, magukat a lényeket, nem pedig kusza és ellenõrizhetetlen történeteket “dolgokról”!

Életem során, kezdetben mint amatõr, majd késõbb mint hivatásos csillagász, számtalan tudományos értekezést és ugyanannyi science fictiont olvastam el, és egész életem annak szenteltem, hogy megfejtsem az Univerzum titkait, és az emberiség ismereteit - a szó szoros értelmében is - olyan messze terjesszem ki a világûrbe, amennyire csak lehet. (Ez az egyik oka annak, hogy csak kevés embert tekintek magamnál alkalmasabbnak idegen fajokkal való találkozásra. Ha létezik olyan emberi lény, aki képes lehet arra, hogy idegenekkel kapcsolatba lépjen, annak olyan valakinek kell lennie, mint jómagam.) Ugyanakkor azt is gyanítom, hogy igen kevesen vannak, akik nálam többet tanulmányozzák az eget. Szinte egész életemben folyamatosan kutattam az égboltot, de még egyetlen olyan objektummal sem találkoztam, amelynek nem volt igen prózai magyarázata. Ezidõ alatt jelenségek egész tárházát figyelhettem meg, láttam tûzgolyót, rakéta kilövést, mesterséges égitest visszatérését a légkörbe, üstökösöket, északi fényt, fényes bolygókat, novákat, Föld körüli pályán keringõ mûholdakat, ionoszféra kisérleteket és nagy magasságba felküldött léggömböket - csupa olyan dolgot, amelyet a képzetlen és tudatlan megfigyelõ UFO-nak vél. Ha valóban olyan gyakorisággal látogatnak bennünket a füldönkívüliek, mint az az UFO rajongók bejelentéseibõl következik, akkor meg kell kérdeznem, hogy lehet, hogy én ilyet még egyszer sem láttam, holott minden más, jóval ritkább jelenséget már sokszor megfigyeltem?

Összefoglalva, a magam részérõl elképzelhetõnek tartom, hogy léteznek nálunk fejlettebb idegen fajok “valahol ott kinn”, és nyitott vagyok azzal az elképzeléssel szemben is, hogy ezek az idegenek - bármilyen valószinûtlen is - ellátogatnak a Földre. De ha ez így van, akkor hol a csudában vannak? Ha olyan fejlett technológiával rendelkeznek, amely képessé teszi õket csillagközi utazásokra, akkor nincs okuk arra, hogy féljenek tõlünk. Ha el akarnak rejtõzni elõlünk, könnyen megtehetik; ha nem, akkor pedig felesleges játék, hogy csak néhány szerencsés “kiválasztott” elõtt fedik fel magukat . Nos, mutassák meg végre magukat az egész emberiségnek, tudósainknak, és köztük nekem is!