Az egyház megrendelte, majd betiltotta
Négyszázhatvanöt évvel ezelõtt adták ki Nikolausz Kopernikusz könyvét, amelyben elsõként hirdette meg a Nap-központú (heliocentrikus) világképet. A megbízó, maga X. Leó pápa volt, aki szerette volna a korabeli naptárt megreformálni. Arra nem gondolt, hogy Kopernikusz mûve mekkora gondot okoz majd az egyháznak.
A 16.század elején a Naprendszer elfogadott modellje az arisztotelészi volt. Eszerint a Földet tartották a Naprendszer központjának.
Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Ezért megbízták a lengyel csillagászt, hogy tegyen rendet a naptári zûrzavarban. Õ ezt meg is tette, méghozzá úgy, hogy eltávolította a Földet képzelt központi helyérõl és a többi bolygóval együtt Nap körüli pályára állította Az égitestek körforgásáról címû munkájában, amely 1543-ban jelent meg.
- Kopernikusz könyve megrázó erejû feltételezései miatt igazi sikernek számított a korabeli tudós társadalomban, csakhogy a keresztény egyházaknak valóban gondot okozott, hiszen a felvázolt, Nap-központú világkép megkérdõjelezte az egész emberiség Ószövetségben leírt korábbi helyét is. Ezért aztán a könyvet ideiglenesen indexre helyezték és a további kiadást csak bizonyos szövegrészek módosítása után engedélyezték. A módosítás szükségességét azzal indokolták, hogy a lengyel csillagász nem a valóságot írta le, csupán egy matematikai modellt mutatott be, amely például a naptári számításokat megkönnyíti - meséli Bartha Lajos csillagász-történész.
Kopernikusz kidolgozott modelljében egyébként a világ geometriai szépségét, az egyszerû gömb- és körpályákat akarta kifejezni. Más kérdés, hogy kénytelen volt késõbb ellipsziseket, excentrikus köröket is beépíteni modelljébe, hogy a számítások pontosak legyenek.
A tudomány azonban haladt a maga útján. Az úttörõnek számító Kopernikusznak legalább olyan híres követõi akadtak. Az olasz Giordano Bruno volt az, aki elsõként tovább lépett és kimondta, hogy a világmindenségnek nincsen középpontja. Állítását azonban bizonyítani nem tudta. Õt azután, mint ismertes, egyházi eretnekség miatt máglyahalálra ítélték.
Ezt követõen az itáliai Galileo Galilei távcsöves megfigyelései végképp megingatták a Föld-központú világmindenség hívõit. 1610-ben hegyeket látott a Holdon, foltokat fedezett fel a Napon. Holdakat látott keringeni a Jupiter körül és megfigyelte a Nap elõtt elhaladó Vénuszt. Felfedezéseit A csillagok hírvivõi címû könyvében publikálta.
1611-ben Rómába ment, hogy a jezsuitáknak bemutassa eredményeit. Akkora hatással volt rájuk, hogy a híres Római Kollégium, a rend intellektuális központja rövidesen az asztrológiai kutatások fellegvárává vált. Róma mégsem nézte jó szemmel, hogy kérése ellenére, miszerint késleltesse egy ideig legújabb mûvének kiadását, Galilei azt mégis megjelentette 1632-ben. Ellenszegülését életfogytig tartó házi õrizettel és a további publikálástól való eltiltással büntették.
Végül Johannes Kepler német csillagász és matematikus volt az, aki a kopernikuszi csillagászati világkép nyomdokán haladva, elsõként bizonyítani is tudta számításaival a Naprendszer valós modelljét. Korszakalkotó megfigyelései mellett, felfedezte a bolygómozgás törvényeit. Összefüggést talált a bolygók keringési ideje és a Naptól való távolságuk között is.